Bevallom hősiesen, ez a része a terhességnek nekem igazából szinte olyan volt, mint egy nyomasztó téli álom. Folyamatos rosszullét, állandó fáradtság és bármennyire is próbáltam kerülni, de pár meghatározó stresszhelyzet azért szembejött.. de kezdjük az elején!
Ahogy az előző bejegyzésben írtam, én azon szerencsések közé tartozok, akiket nem került el a reggeli rosszullét néven ismert, csöppet sem reggeli rosszullét. Bár mindannyian tudjuk, hogy teljesen normális dolog ilyenkor a hányinger, a hányás, a mellek feszülése, az ételundor, és furcsa ételek kívánása, arra valahogy nem voltam felkészülve, hogy ezek közül egyet nyerjek meg magamnak, de azt napi 24 órában. Pár hét leforgása után elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha még normális életem lesz, amihez hozzátartoznak étkezések, ugyanis szinte minden ételtől szabályosan undorodtam. Kivéve egy dolgot: a bolognai spaghettit. Azt szinte bármikor, bármennyit tudtam volna enni. Sőt, ez a mai napig kitart! Viszont a jó hír az, hogy bármennyire is elképzelhetetlen volt, hogy valaha megszűnik ez a rosszullét, ahogy azt sok helyen állítják: a 12. hét után eltűnt.
Ha van orvosod, akinél biztosan szívesen szülnél, akkor rengeteg stresszt és felesleges kört megspórolsz magadnak. Nekem sajnos nem volt, ugyanis akihez jártam, bármennyire is kedves és alapos, sajnos Budapest egyik legrosszabb kórházában főorvos. Ez szörnyen hangzik, de igen, egyszerűen nem lehet elmenni amellett, hogy milyen a kórház felszereltsége, ahol szülni fogsz. Számomra biztos volt, hogy mindenképp vagy a Honvéd, a SOTE II. vagy az Uzsoki kórházban szeretnék szülni, ugyanis erről a három helyről hallottam jókat.
ORVOS KERESÉS
Első körben a Honvéd kórház egyik főorvosának magánrendelésére mentem el, akinél nem mellesleg Domi szült tavaly nyáron. Én is ott voltam Zoé születésénél, így a saját szememmel is láttam, hogy az orvos mennyire kedvesen és profin viselkedett, nem is volt kérdés számomra, hogy én is hozzá szeretnék menni. Sajnos azonban kiderült, hogy hiába a magánrendelés és a 20.000 Ft-os terhesgondozási díj, közel sem viselkedett velem úgy az orvos, ahogy az elvárható lett volna.
Az első vizsgálat nálunk igencsak gyors volt, azon túl, hogy szóban megállapította a terhesség tényét és kérte, hogy 2 hét múlva jöjjek vissza, nem történt semmi. Gondoltam semmi gond, végülis még korán van, majd a következő alkalommal többet megtudunk.. A 9. héten pontosan ugyanez történt meg, azzal a különbséggel, hogy még egy kismama vitamin ajánlatot is kaptam tőle és mondta, hogy lassan ideje lesz elmennem majd vérvételre.
Mivel nem voltam még terhes és nem voltam tisztában azzal, hogy minek hogyan kellene történnie, utólag jöttem csak rá, hogy mennyire nincs ez így rendben. Az első vizsgálatnál például mindenképp kell kapnod egy leletet, amin az orvos írásban megerősíti, hogy élő magzatot lát az ultrahangon. Tájékoztatnia kell arról, hogy a 12. héten kötelező elmenned az első genetikai szűrésre, ahova érdemes már 4 héttel előre bejelentkezni, különben esélytelen időpontot kapni. Valamint az is nagyon fontos, hogy az első trimeszter során a legfontosabb a vitaminok pótlása, ugyanis ilyenkor rengeteg kismama keveset (vagy szinte semmit sem) eszik. Nem vagyok nagy szaki a vitaminok terén, de itt egy nagyon jó leírás a terhesvitaminokról! http://www.dokimami.hu/2009/06/06/terhesvitamin-korkep/#more-195
12. hétig kell az első vérvételt is megejteni, ahol az általános vérképen kívül ezeket nézik:
- Vércsoport és Rh ellenanyag ( szűrés)
- Vércukor (szint ellenőrzés)
- Lues szerológiai vizsgálat (nemi betegség szűrése)
- HbsAg vizsgálat (Hepatitis B szűrővizsgálat)
- Toxoplasma (fertőzöttség szűrése)
- Vérszegénység szűrése
Fontos továbbá az is, hogy rákszűrést is csináljon az orvos, vagy legalábbis rákérdezzen, hogy utoljára mikor volt.. Miután én szinte mindent a barátnőktől szedtem össze és a doki semmiről nem tájékoztatott - hiszen akkor lehet több, mint 5 percet kellett volna rám szánnia - nem sokat gondolkoztam azon, hogy új orvos után nézzek.
Ekkor jött a legelkeserítőbb rész, ugyanis szinte senki nem tudott olyan orvost mondani, akit szívből ajánlana és a fent említett három kórház valamelyikében dolgozott volna. Végül a 10. hét környékén sikerült egyet találnom, aki az Uzsoki kórházban dolgozik.
2 nappal az időpontom előtt azonban olyan erős görcsölés tört rám egy pontban a petefészkemnél, hogy hiába vettem be magnéziumot, csak derékszögben tudtam megtenni pár lépést. Gondolom érthető, hogy ilyenkor megijed az ember, semmi ötletem nem volt, hogy mi miatt lehet, így az orvos titkárnőjét hívtam, aki az ügyeletre irányított. Hát őszintén szólva nem voltak magas elvárásaim, de sikerült azt is alul múlnia, ugyanis majdnem hogy kiabálva vont kérdőre, hogy mit gondolok, hogy csak úgy megjelenek nála az ügyeleten.. Majd mikor már könnyek között magyaráztam neki, hogy milyen fájdalmam van és félek, hogy baj van esetleg a babával, sértődötten és duzzogva megvizsgált.
Alapvetően elég temperamentumos alkat vagyok, egyedül amiatt fogtam vissza magam és hagytam, hogy megvizsgáljon, mert aggódtam a baba miatt. Miután megállapította, hogy nincs a babával semmi gond, közölte, hogy szerinte vakbél gyulladásom van, úgyhogy menjek el a körzeti orvoshoz és kérjek beutalót ultrahangra és vérvételre. Értem én, hogy bürokratikus társadalomban élünk, ahol megvannak a szabályok, de valljuk be 2 telefonjába került volna a kórházon belül elintéznie ezt nekem, ha tényleg érdekli. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az ismerősünk, aki sebészként dolgozik ugyanebben a kórházban, azonnal el is intézte. Gondolom nem lep meg senkit, hogy ezek után le is mondtam az időpontomat és a magánrendelésébe már nem mentem el.
Szerencsémre egyébként időközben megtaláltam a dokimat, aki a SOTE II.-n dolgozik, és aki egyébként azonnal meg tudta azt is mondani, hogy mi lehetett a görcsölés oka. Egyrészről a szalagok nyúlása ilyenkor elég intenzív lehet, másrészről – és ami sokkal inkább valószínű – a 12. Hét környékén veszi át a méhlepény a hormonok termelését a petefészektől, és akár ezt is megérezhetjük.
Ez a kép a 12. héten készült, amikor épp az Instyle Style Awardra tartottam.
STRESSZKEZELÉS
Az orvoskeresési mizéria - bármennyire is nem szerettem volna – azért igencsak stresszessé tett, és hát egy másik stresszfaktor is pont az első trimeszterem közepére esett. A stressz kezelése különösen fontos a kismamák számára, hiszen bármennyire is hihetetlen, a kisbabánk már ekkor mindent érez. Még nem gömbölyödik a hasad, még nem érzed a mozgását, de a kezdetektől olyan kapcsolat van közöttetek, ami miatt kérdés nélkül mindenből jut neki is, amit te érzel.
Sokan írtátok, hogy nem egészen értettétek mi történt télen, miért állt az oldal hónapokig és miért tértünk vissza egy megújult csapattal. Ennek a kezdeti oka csupán annyi volt, hogy mivel főképp hobbyból készül az 11Ground, így Decemberben eddig mindig tartottunk egy kis téli szünetet, hogy karácsonykor mindenki a családjával foglalkozhasson. Nekem egyébként erre az időszakra esett az esküvőm is és a nászutunk is, ahonnan érthető módon, szinte senkivel nem kommunikáltam. Amikor hazajöttem leültünk a lányokkal megbeszélni, hogy akkor hogyan tovább, amin én meglepetten szembesültem azzal, hogy a többség nem szeretné sehogysem tovább folytatni. Nem érezték, hogy lenne jövője és értelme folytatni. Magyarországon nincs értelme bloggernek lenni. Természetesen ezt mindenkinek a saját szíve joga eldönteni, soha nem szerettem volna senkitől azt, hogy valami olyat kelljen csinálnia, amihez nincs kedve.
Én személy szerint életem eddigi legboldogabb pillanatit éltem, hiszen hozzámentem életem szerelméhez, épp hogy hazaértünk a nászútról, babát vártam, így a lányok bejelentése igencsak szíven vágott. Lehet nem volt a legjobb ötlet anno semmit nem mondani erről, de őszintén szólva nem tudtam róla beszélni. Amikor hazaértem a megbeszélésről Dávidnak is csak annyit mondtam sírva, hogy két évem kuka, de bármennyire fáj is, inkább ezt áldozom be, mint akármi mást.
Dávid is, és Márk is utána egyből azt mondták, hogy miért lenne kuka?!? Hiszen ezt az oldalt nem szabad veszni hagyni. Fogadjam el a lányok döntését, és keressünk a helyükre másokat, akik látják az elképzelést és a motivációt az 11Groundban. Bennem ekkor is csak az kavargott, hogy de kivülről nézve igazából olyan lesz, mintha mindenki kihátrált volna mögülem. Napokig sírtam és bevallom őszintén nem láttam, hogy ezt hogyan is lehetne tovább csinálni.
De az élet csodálatos és mindig tartogat egy mentőövet. Az első, amitől úgy éreztem, hogy a víz fölé kerültem az volt, hogy Gabó – aki addig időt kért, hogy átgondolhassa, hogyan tudna a 2 munkája és az egyetem mellett még az oldallal is foglalkozni - azt mondta, hogy megoldja és marad.
Ez után pedig Inez barátnőm – egy szinte viccből elejtett mondata – nyitotta fel a szemem. Azt mondta, hogy ő szívesen csinálná a gasztro rovatot. Mindezt épp egy 2 napos babával a kezében. Kezdettől fogva Inezt szerettem volna egyébként a gasztro rovat vezetőjének, hiszen hihetetlen érzéke van hozzá, de 1,5 éve még nem tudta volna, hogy hogyan csinálja. Most pedig a szükség csodát tett és mellém állt. Szinte ugyanez történt Domival is, annyi különbséggel, hogy ő egy fél éves babával a kezében mondta a fentieket.
A mai napig hihetetlenül hálás vagyok nekik, hiszen közösen újraélesztettük az 11Groundot, nekem pedig lehetőséget adtak arra, hogy könnyebben feldolgozzam a történteket és továbblépjek.
Tudom, így utólag könnyű beszélni, de bármi is történik veletek az első trimeszterben két dolgot fogadjatok meg: ne hagyjátok, hogy elhatalmasodjon rajtatok, de ne is nyomjátok el magatokban. Minden érzelmet meg kell élni, de tudni kell lezárni a múltat, megköszönni azoknak, akik széppé tették azt, és megtanulni a leckét.
Ha bármi kérdésetek lenne, emailben elértek: viktoria@11ground.com!
Viki