Az arancini egy manapság felkapott, de egyébként régi olasz street food és/vagy vendégváró. Duolingos pályafutásom során megtanultam hogy az arancino narancsot jelent és bár az arancini-ig nem jutottam el, arra következtetek hogy kis narancsot jelenthet. Egész logikusnak tűnik így levezetve, de szóljatok ha tévedek!
Korábban még sosem kóstoltam ilyet, sőt, bármikor jártam Olaszországban, még csak szembe sem jött. Ezért is érdekelt annyira hogy milyen lehet, mióta tudom hogy létezik. Kicsit időigényesebb, mint az előző palacsinta recept, amiről írtam.. de ez is legalább annyira jó, csak más kategóriában.
Én úgy csináltam, hogy nagyobb adag rizottóval számoltam (kb. a leírt mennyiségek duplájával), így aznap este ez volt a vacsoránk önmagában, másnap amikor vendégeink voltak, akkor pedig arancini lett belőle. Isteni. Két légy, egy csapás.
Hozzávalók:
A rizottóhoz:
- olaj a sütéshez
- 15 dkg rizottó rizs
- 5 dl forró zöldségalaplé (jobb esetben zöldségleves, sietőseknek leveskocka + fél liter forró víz)
- 1,5 dl fehérbor
- só
- bors
- szerecsendió
- metélőhagyma
- 20 dkg koktélrák
- 1 zacskó mini mozzarella golyó
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1-2 evőkanál tejföl
A panírhoz:
- 10 dkg liszt
- 1 tojás
- 15 dkg zsemlemorzsa
Először a rizottót készítjük el.
Ehhez egy nagyobb serpenyőben olajat melegítünk, amire rádobjuk a felkockázott hagymát, üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát.
Pár perccel később a rizottó rizs is belekerül és amint áttetszővé válik, ráöntjük a fehérbort és hozzáadjuk a koktélrákokat. (Fontos hogy ne pirítsuk meg sem a hagymát, sem a rizst!)
Ha a rizs magába szívta a bort, jöhet rá egy merőkanállal a forró alapléből. Innentől pedig jön a folyamatos kevergetés.
Az alaplevet több részletben adjuk a rizottóhoz, mindig akkor, amikor az előző adag nagy része elfőtt. Itt figyelni kell arra, hogy a rizs ne ússzon túl sok alaplében, de maradjon szaftos főzés közben.
Ha már krémes a rizottó, fűszerezzétek sóval, borssal, szerecsendióval és a metélőhagymával. A rizottó akkor jó, ha a szemek megmaradnak al dente állapotban, azaz a közepük egy kicsit még kemény.
Amikor kész, hagyjuk kihűlni, majd rakjuk a hűtőbe pár órára vagy egész éjszakára.
A kihűlt rizottó összeáll, amiből így sokkal könnyebb golyókat formázni. Elvileg. Nekem elsőre nem úgy sikerült, ahogy terveztem, úgyhogy hozzákevertem 1-2 kanál tejfölt, amitől kicsit (nagyon) ragacsos lettem, de legalább elértem a célom. Tojást is lehet hozzá keverni tejföl helyett, ez már csak ízlés vagy hűtő felszereltség kérdése.
Ezután a golyók közepébe nyomni kell egy mélyedést, abban elrejteni egy szem mini mozzarellát, majd óvatosan visszaalakítani az egészet egy szabályos golyóvá.
Ha kész, a szokott módon bepanírozzuk őket: először lisztbe forgatjuk, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába. 
Forró olajban pedig végül 1-2 perc alatt aranybarnára sütjük.
A rák bármivel helyettesíthető. Zöldségekkel, csirkével, tenger gyümölcseivel, tényleg akármivel..
Melegen és hidegen is ugyanolyan finom, annyi különbséggel, hogy az olvadt sajt miatt melegen krémesebb.
Jó étvágyat!