„2010-ben 100 házasságkötésre 67 válóper jutott”
Sokan azt gondolhatjátok, hogy 24 éves koromra ugyan honnan is tudnám a fenti kérdésre a választ. Igazatok van, nem tudom. Nem voltam még házas. Viszont van egy 8 és fél éves kapcsolatom, ami diákszerelemnek indult, de a mai napig is meghalnék érte. A hab a tortán, hogy télen össze is házasodunk. Nyilván azzal a jövőképpel tesszük mindezt, hogy örökre együtt maradjunk.
Nem kételkedek abban, hogy mindenki így indul neki, de mégis mit kell tenni azért, hogy ne „a háromból két házasság válással végződik” statisztikát erősítsük?
Természetesen nincs új a nap alatt, és nem szeretném a világot megváltani a mostani cikkemmel, de úgy gondoltam, hogy nekem is sokat segít, ha összeszedem mi is az én szerelmi filozófiám. Azt pedig csak remélni tudom, hogy esetleg nektek is akad benne pár olyan pont, amitől boldogabb szerelmi életetek lehet.
Szeretlek az összes hülyeségeddel
Első lépésnek én azt tippelném, hogy tényleg ahhoz menj hozzá, akit nem csak, hogy szeretsz, de kívül-belül ismered, tudod minden rossz szokását, sötét gondolatát, és azzal együtt fogadod el. Persze tudom, hogy már önmagában ehhez is idő kell, no meg türelem, elfogadás, és csupa-csupa nehéz dolog, de mégiscsak egy életre választasz párt magadnak. Aki mellett akkor is ott kell maradnod, amikor az első rózsaszín ködből feleszmélsz, rájössz, hogy nem tökéletes, sőt vannak kifejezetten idegesítő szokásai, de a nap végén az iránta érzett szerelmed mégis győz.
Tudd, miért van értelme küzdeni
Alapvetően annak az őskori hiedelemnek vagyok a pártolója, hogy ha elromlik valami, azt előbb javítani próbáld, ne egyből a kukába hajítsd. Nyilván, ahogy műszaki cikkeknél is mérlegeljük, hogy minek a javításába mennyit ér meg befektetni, úgy mérlegelhetjük azt is, hogy egy adott kapcsolatért mennyit vagyunk hajlandóak küzdeni. Rengeteget elárul az érzéseinkről, hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni a kapcsolat mentésének érdekében. De könyörgöm, ha valakivel összeházasodtál, igenis legyen kedved tenni azért, hogy együtt is maradjatok.
Azt kapod, amit adsz
Viselkedj úgy a másikkal, ahogy azt szeretnéd, hogy ő viselkedjen veled. Rengeteg probléma megoldható – sőt elkerülhető -, ha ezt a mantrát követed. Ténylegesen a házasságra fordítva a szót: már eleve egy nyertes helyzetben vagy, hiszen azzal az emberrel kell kedvesen és szeretetteljesen viselkedned, akit elméletileg a világon mindenkinél jobban szeretsz, hiszen vele kötötted össze az életedet.
A szépre emlékezz
Elkerülhetetlen, hogy időről időre megbántsátok egymást. Jobb esetben véletlenül figyelmetlenségből, rosszabban veszekedés közben durva dolgokat mondva. Összességében azonban mindegy a hogyanja és a miértje, üljetek le, beszéljétek meg, és engedd el. Egyikőtök se jár jól, ha a múlt hibáit hánytorgatja fel. Azzal maximum a jeleneteket teszed tönkre.
Ugyanez vonatkozik a Jóbarátokos „de hát szakítottunk” esetekre, és minden olyan dologra, amit egyszer megbocsátottál. Ne csak mondd, hogy megbocsátasz, hanem tedd is azt. Ez magad miatt is fontos, mert téged esz meg belül a fene, és a kapcsolatotok miatt is, mert lehet, pont azzal teszed tönkre, hogy egy elvileg megbocsátott történetet vágsz folyton a másik fejéhez.
Ne dőlj hátra
A hozzáállás, amitől totál a falra mászom, hogy „neked már mindegy, úgyis férjhez mentél”. Nem, nem mindegy! Igenis adj a kinézetedre, figyelj a viselkedésedre, egyszóval ne ülj a babérjaidon, mert aztán nem lesz min ülni. Egész nap annyit lát belőled, hogy munka után hazaesve, a kiszakadt melegítődben, arcpakolásban ülsz a tv előtt, mert holnapra a kollégák előtt jól kell majd kinézned?!? Azért mert elvett feleségül, ne legyél igénytelen, még mindig ő az, akit minden nap el kell, hogy kápráztass.
Vigyázz a tűzre
Egy kapcsolat kőkemény munka (is). Nem egész álló nap cukiskodásból és gügyörészésből áll. Együtt vagytok másfél éve, de úgy érzed kezd kihűlni a dolog? Tegyél ellene. Figyelj arra, hogy mik azok a dolgok, amiket elhanyagolsz, mi az, amivel a másik kedvére tudnál tenni. Ha te elkezdesz tenni a dolgok működéséért, hidd el ő is ugyanezt fogja tenni.
Randevú
Randizni nagyon izgalmas dolog, még izgalmasabb, ha ráadásul a szerelmeddel teszed. Jelöljetek ki egy napot a héten randi napnak, és heti váltásban szervezzetek magatoknak programokat. Nem kell mindig méregdrága előadásokra járni, vagy a heti fizetéseteket vacsorára költeni. A lényeg, hogy mozduljatok ki otthonról, legyetek kettesben, és beszélgessetek.
Legyél a legjobb önmagad
Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy egy kapcsolat nem csak akkor lehet rossz, ha kettőtök között van probléma. Nagyban befolyásolja, hogy mennyire érzed magad jól egy kapcsolatban, hogy úgy egyébként mennyire érzed magad jól a bőrödben. Közhely, de tényleg önmagunkkal kell a legjobb kapcsolatot ápolnunk először ahhoz, hogy egyáltalán lehetőségünk legyen egy normális kapcsolatra. A legjobb pedig az, hogy ha nem csak elérjük azt, hogy belül rendben legyünk, hanem ha folyton fejlődni is szeretnénk. Próbáld ki magad új dolgokban, keress új hobbit, tűzz ki magadnak célokat. A plusz pozitív behatásoktól boldogabb leszel és ezt a kapcsolatod is meg fogja hálálni.
Legyél önmagad
Rettentő fárasztó lesz fenntartani egy kialakított képet, ami nem kevés stresszt fog neked egy idő után okozni. Ilyenkor jön, hogy apró hülyeségekbe kötsz majd bele, hogy valahol le tudd vezetni a feszültséget. Ő pedig nem csak, hogy azt nem fogja érteni, hogy mi bajod, de azt se, amikor beléd fut miközben a barátaiddal vagy és az igazi, előle elrejtett, éneddel találja szemben magát.
Jó kapcsolat a rokonokkal
Nekem mondjuk ebben nagy szerencsém van, mert tényleg szuper embereket kaptam magam köré az életemben, de ha esetleg neked problémáid adódnak ezen a téren, egy tanácsom van: legyél te az okosabb. A saját életed is megkeseríted azzal, ha folyton (ki nem mondott) viszályokba bocsátkozol. Minden probléma kulcsa a kommunikáció, bárkivel bármi problémád akad, ülj le vele és tisztázd a dolgot, még az előtt, hogy azon kapod magad, eltelt 20 év és még mindig gyomorgörccsel jársz az Anyósodékhoz. Azt meg külön szemétségnek tartom, ha bármilyen probléma miatt arra kényszeríted a társadat, hogy forduljon szembe a családjával. Te se fogsz örülni, ha a gyereked párja ezt csinálja majd veled.
Summa summarum, azt gondolom, hogy a boldogságért küzdeni kell, a házasságban nem szabad elfelejteni, hogy miért szerettünk bele a társunkba. Viselkedjünk mindenkivel úgy, ahogy azt tőlük mi is elvárjuk, és mindig hallgassunk a belső hangra.