Na ha van helyzet, amikor az ember nem tudja, mit vegyen fel az az, amikor először megkeresik, hogy mint "divatblogger" adjon interjút. Velem ez akkor történt meg, amikor anno a Lendület Magazinnak adtam interjút. Szerencsémre (?!?) az előtte lévő pár napom nagyon sűrűre sikeredett, így azon túl, hogy jó néhányszor átfutott az agyamon; egyáltalán miket fogok tudni mondani, arra már nem maradt agyi kapacitásom, hogy ruhákon is gondolkozzak.
Nyilván ilyenkor jön az, hogy az adott reggelen idegroham közepette csak dobáljuk ki a szekrényből a ruhákat és abban reménykedünk, hogy valamilyen csodás módon hirtelen kiderül, hogy a Narnia krónikái igaz történeten alapszanak és a szekrény hátoldalán keresztül álmaink ruhaboltjába vezet az út. De - mint ahogy arra gondolom ti is rájöttetek már párszor - ez nem történik meg a való életben.
Így képzelhetitek milyen tanácstalansággal álltam aznap reggel a gardróbom előtt harci sminkben és pizsamában, mindeközben a sürgető idő és persze a divatblogger szó nyomása forgott az agyamban. Alapból nem igazán szeretem ezt a blogger kifejezést, mivel akárhányszor valaki kimondja - azzal a furcsa fintorral az arcán - kiráz a hideg, de hát mit van mit tenni, aki blogot ír az bizony blogger. Miután átbeszélem ezt magammal a ruhakupacok közepén, egyszer csak megvilágosodtam.
Mire jó a sok külföldi divatblog, amit követek, ha nem arra, hogy ilyenkor kicsit inspirálódjak? A maradék 10 percemben gyorsan végigpörgettem az Instagramom és rátaláltam egy képre, amin Leandra Medine egy igazán különleges ruhavariációban feszít, aminek tartozékai: egy nadrág és egy szoknya. A kilencvenes évek nadrágszoknya divatja megkapta 2.0-ás verziót, és a kifutók után idén tavasszal már az utcákon is megjelentek, főként bloggereken. Már akkor is nézegettem ennek az új őrületnek a lehetőségeit, de ahogy az lenni szokott, kellett egy kis idő, hogy befogadjam és kicsit a saját formámra szabjam. A 3,5 perc instagramozás után pedig a maradék 6,5 percem pontosan ez az idő volt, amikor megtaláltam, hogy én hogyan viselném az S.O.P.-t, azaz a Skirts Over Pants-et.
Kötött kardigán - ZARA ( hasonló itt )
Farmer kabát - MANGO
Ruha - SHEIN
Nadrág - PULL&BEAR
Clutch - H&M
Persze nem kell semmilyen divat szabályt túlságosan komolyan venni, a szoknya lehet inkább ruha például, ami máris egy fokkal hétköznapibb viselet. Mivel imádok rétegezni, és a fehér ruha- fekete nadrág kombót elég egyszerűnek tartottam még, így vettem hozzá egy farmerkabátot és egy oversized, pillangószabású kötött kardigánt. Ráadásul a jó idő javában tombolt, így egy nyitott szandált kaptam elő és már indultam is.
Nektek hogy tetszik?
Bolla Viktória
Fényképek: Stiglincz Gábor / www.gaborstiglincz.com / @stigli