Vasárnap éjszaka elbúcsúztam az idei hőségtől, a cikázó villámok között a kocsi felé szaladva. Pontosan 23:34-kor néztem a telefonomra, amikor megéreztem az első hűvös szellőt. Vihar lesz, futás. Dávid kézenfogott és futottunk át az embertömegen. Ahogy felnéztem az égre, beleégett az emlékezetembe…