A kedvenc ruháim

2016. november 03.

img_3985.JPG

Mivel tipikusan érzelmi alapon öltözködő ember vagyok, ezért nagyon vártam a pillanatot, amikor újra fel tudom venni a "régi" kedvenc ruháimat, többek között a kedvenc farmer nadrágomat. 

A várandósságom háromnegyedétől semmiben nem éreztem jól magam, így az öltözködés leginkább arról szólt, hogy ne meztelenül menjek utcára. Próbáltam kreatívkodni, és valahogyan a saját stílusomnak megfelelően öltözni, de a végén ez már nem igazán sikerült.

Rengeteg olyan ruhadarabom van, amikhez szó szerint érzelmileg kötődök, amikről események vagy személyek ugranak be, és amiket 9 hónapon át nyálcsorgatva néztem. Fejben összeállításokat csináltam belőlük, és ígérgettem nekik, hogy nemsokára újra előkerülnek a szekrény mélyéről. Ezeket a ruhákat viselve mindig picit úgy érzem magam, mintha az adott emlék aznapra átölelne és erőt adna. Na meg emiatt van például az is, hogy perverz módon szeretem Dávid ruháit hordani. Ezért eldöntöttem, hogy az első outfitet mindenképp csupa olyan ruhadarabból fogom összeállítani, amik mind jelentenek számomra valamit. 

img_3986.JPG

Ez a farmer nadrág például mindig is a szívem csücske volt, de szülés után egy héttel, amikor az első kimozdulásra készültünk, jó pár idegszálam megfeszült, amikor ténylegesen eljött a pillanat: megfogtam a 9 hónapig pihentett farmer nadrágomat és megbeszéltem vele, hogy rám fog jönni. Sose voltam az a típus, akinek bármit is kellett volna tennie azért, hogy vékony legyen, terhesség előtt nagyjából 2 évig nem is álltam mérlegen. De szülés után azért tényleg egy elég érdekes test néz vissza a tükörből, ezért azon túl, hogy megvitattam a nadrágommal, hogy márpedig rám kell, hogy jöjjön, valójában nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ez valóban így is fog történni. Na hát valamilyen csoda folytán pedig sikerült. Jó, nyilván nem úgy állt, mint előtte, sőt azt se mondanám, hogy kényelmes volt begombolva.. De nem érdekelt. Rámjött, be tudtam gombolni, úgyhogy én sikernek könyveltem el. 

A khaki blézer utoljára akkor volt rajtam, amikor még a terhességem elején jártam, és ahogy akkor írtam "amikor az oversized daraboktól nem tűnök még egy kedves bálnának." Hát mit ne mondjak, igazam lett.. Jó pár hónapig búcsút intettünk egymásnak az oversized fazonnal, és annyira jó újra egymásra találni!

Az ing és a táska pedig emlékek az esküvőnkről, ugyanis ez az ing volt Dávidon a nagy napon, a táska pedig a polgári szertartáson volt hű kísérőm, másnap pedig Anyukámé a templomba és a vacsorára. 

img_3977.JPG

img_3976.JPG

img_3987.JPG

img_3984.JPG

img_3981.JPG

Oversized blézer - Romwe (kattints ide a linkhez)

Ing - Hugo Boss

Nadrág - Zara

Táska - F&F

Csizma - Shein ( kattints ide a linkhez )

 

 Viki

@viktoriabolla

Fényképek / Photos: Somay Márk / marksomay.com/@marksomay 

A bejegyzés trackback címe:

https://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr5011829529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.