Sötétkék majdnem fekete

2017. október 04.

image1-1-683x1024.jpeg

Vasárnap éjszaka elbúcsúztam az idei hőségtől, a cikázó villámok között a kocsi felé szaladva. Pontosan 23:34-kor néztem a telefonomra, amikor megéreztem az első hűvös szellőt. Vihar lesz, futás. Dávid kézenfogott és futottunk át az embertömegen. Ahogy felnéztem az égre, beleégett az emlékezetembe annak kéksége: sötétkék, majdnem fekete. Majd, ahogy ritmikusan jöttek a villámok, az ég a kék szín egész palettáját mutatta be.

Itthon, teát szürcsölve a takaró alatt, azon járt az agyam, hogy mennyi minden jut eszembe a kékről. A régi szobám fala, a kedvenc kantáros farmerom kiskoromból, a magassarkú, amit pár éve Dávidtól kaptam Karácsonyra, Barney nyakörve. Apukám és Öcsém szeme, és a kedvenc tollam színe. A kék szín szimbolizálja a hűséget, a reményt, és a bölcsességet, nyugalmat áraszt és eleganciát sugároz. Nem véletlen, hogy az esküvőn is viselni szokás valami kéket.

Így Augusztus 20-án, amikor a fotózáshoz készülődtem, önkéntelenül nyúltam a sötétkék ruhámért a szekrénybe, amihez kék és fekete kiegészítőket választottam. Az "ókori" divatszabályoknak megfelelően óriási bakit követtem el a kék és fekete összepárosításával, de manapság ezek a szabályok már ledőltek. Őszíntén sose értettem ennek a divat törvénynek a lényegét, hiszen rengeteg helyen megtalálható a természetben ez a két szín egymás mellett, és borzasztó jól mutatnak együtt. Gondoljunk csak a tengerre, amelyik egyik helyen szinte fekete, kicsivel arrébb pedig türkízkék, vagy a fent már említett éjszakai égboltra. Úgyhogy ne hagyjátok, hogy a szabályok megállítsák a kreativitásotokat, pár éven belül amúgyis lehet, hogy megdőlnek, addig pedig egy kis divatlázongás sose árt.

image3-1-683x1024.jpeguntitled.pngimage5-1-683x1024.jpegimage6-1-683x1024.jpegimage9-1-683x1024.jpegimage2-1-683x1024.jpeg

Bőrkabát - Zara               Sötétkék ruha - Shein (klikk ide a linkért)        

Táska és karkötő - Coccinelle ( @coccinellebudapest )

A képeken nem tudom mennyire látjátok, de lányos zavarom nem (csak) annak köszönhető, hogy Augusztus 20. miatt a lezárt Kossuth Lajos utca közepén - nem kevés ember szeme láttára - fotóztunk, hanem, hogy Dávid is végignézte, ahogy Márkkal ügyeskedünk. Négy képpel efölött például pont rá nevetek, az utolsón pedig, mint egy ovis kislány, topogok. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy külön köszönetet mondjak a taxisnak, aki majdnem elütött a legelső képen, biztos, ami biztos, még a vonalon is átjött miattam.

@viktoriabolla

Fényképek: Somay Márk / marksomay.com/@marksomay 

A bejegyzés trackback címe:

http://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr2712826468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.