VENDÉGBLOGGER: San Francisco

2017. október 03.

goldengate4.jpg

Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy itt szinte mindent szabad. Mármint nyilván vannak törvények, mint mindenhol máshol, csak valahogy nem igazán törekszenek arra, hogy betartsák és betartassák, vagy egész egyszerűen nem érdekel senkit. Ezzel San Francisco mondhatni hű önmagához, hiszen a város egykor a hippi kultúra fellegvára volt.

Másik jellegzetessége a már-már az ember fejebúbját suroló felhők és az egyik óráról a másikra hirtelen leszálló köd. Megszokott kép, hogy a város szikrázó napsütésben úszik, ugyanakkor a felhőkarcolók teteje és a környező dombok, kerületek ki sem látszanak a szürkésfehér masszából. Ez a jelenség az óceánnak köszönhető, mint az is, hogy Friscóban ritkán van igazi kánikula. A nap sokat süt, de a szél is fúj rendesen, így nem érződik túl melegnek, vagyis nem árt naptejjel felszerelkezni, ha nem szeretnénk grillcsirkeként végezni.

San Francisco kisebb-nagyobb dombokra épült, az utcák pedig nyílegyenesen futnak rajtuk keresztül, amitől egészen különleges megjelenést kap a város. Egyik irányban az út fent a semmiben ér véget, míg a másikban egy nagy mélyedésbe fut le, hogy aztán egy meredek kaptatón araszoljon fel újra. Akárcsak egy hullámvasút. Mi pedig jártunk-keltünk benne minden lehetséges módon: gyalog, tömegközlekedéssel, biciklivel, autóval.

Én már 6 évvel ezelőtt jártam Friscóban, akkor barátokkal, most pedig ugyebár Bencével. Így már voltak olyan kedvenc helyeim, ahová mindenképp vissza akartam menni vele, de terveztünk új városrészeket is felfedezni. Ezekből fogok szemezgetni a továbbiakban.

Mission és Castro District: A Mission District San Francisco közepén található és főutcáján fekszik a város egyik legrégebbi épülete, a Mission Dolores templom. A negyed meglátogatását unokatestvéremék javasolták, mondván, hogy nagyon sajátos a hangulata, isteni mexikói vendéglőkkel van tele, és főként, hogy jóval kevesebb a turista, mint a város ismertebb pontjain. A metróról leszállva azért hátrahőköltünk, mert az embert elsőre orrfacsaró szagok csapják meg, és jó néhány kétes alak is lézeng az állomás és a Mission Street tájékán. Való igaz, ez nem a legjobb fogadtatás, de megéri nem fejvesztve elmenekülni, hanem kicsit beljebb sétálni a negyedbe, mert már két keresztutcával odébb teljesen békéssé és bájossá válik a környék. Mindenfelé Frisco jellegzetes színes viktoriánus házai, amik között nincs két ugyanolyan, pálmafák és dombok meg lejtők váltogatják egymást. Kifejezetten javasolt egy kicsit elveszni a meredek utcácskák között. Nekünk az i-re a Mission Dolores Park tette fel azt a bizonyos pontot, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a városközpontra. Tele volt fiatalokkal, szerelmespárokkal, jógázókkal, zenészekkel, mindenki élvezte a csodás látványt és a napsütést.

mission1.jpg

mission4.jpg

mission5.jpg

mission3.jpg

mission2.jpg

A Castro District, Frisco meleg negyede, rövidke sétára van innen. Ebben a városrészben nem sokkal ezelőttig még nem tiltotta törvény a meztelenül mászkálást, és állítólag nagy ritkán még most is el lehet itt csípni egy-egy pucér egyént. Nekünk ez szerencsére kimaradtJ Mindenesetre ebben a negyedben lehet talán a legtöbb különc szerzetet és abszurd öltözetet látni, pláne ha beesteledik. Mi kifejezetten a negyed zebrái miatt érkeztünk, mert igen, Castróban azok is szivárvány színűek!

castro1.jpg

castro2.jpg

Embarcadero, Fisherman’s Wharf: Az Embarcaderón található a Ferry Building, azaz a kompkikötő épülete, ami ma piacként üzemel. Érdemes körbenézni, mert a legkülönfélébb árusokat és persze kis kávézókat, éttermeket találunk benne.

embarcadero1.jpg

embarcadero2.jpg

A Fisherman’s Wharf szintén nem a fogyókúrásoknak kedvez, itt aztán tuti megéhezik az ember. Legfontosabb részei az Anchorage, a Cannery, a Ghirardelly Square és a Pier 39, de itt található a Viaszmúzeum és a Világrekodok Guiness Múzeuma is. A Pier 39-en mindig nagy a turistaáradat, mivel ez a város leghíresebb mólója rengeteg tengeri herkentyűs büfével, szuvenír boltokkal és az Akváriummal. Ajánlom kóstolásra a clam chowdert, ami egy sűrű krumplileves kagylóval. Létezik tejszínes és paradicsomos változata is, és cipóban a legnagyobb élmény. Mi imádtuk! A mólóról egyébként tiszta időben szépen látszik az Alcatraz és a Golden Gate híd. Nekünk ezúttal a ködös verzió jutott, ahol a vörös hídnak nyoma sem volt :O Ezért hát a lazsáló oroszlánfókákkal vigasztalódtunk, amik nyáron és ősszel szó szerint elárasztják a stégeket.

fishermanswharf1.jpg

Grace Cathedral: A katedrális, ami kinézetében a Notre Dame-ra emlékeztet, hiszen annak mintájára építették, a belváros legmagasabb dombján, a Nob Hill-en áll. A hatalmas épület már nem hagyományos értelemben vett templom, hiszen a különféle egyházak szertartásai mellett jógát és egyéb csoportos foglalkozásokat is tartanak.

gracecathedral.jpg

Cable Car: Talán a személyes kedvenc programom San Franciscóban, a Cable Carról kilógva cirkálni a meredek utcákon. Egyszerűen kihagyhatatlan! Kinézetre hasonlítanak a villamosra, de nem azok, földalatti kábelek húzzák ezeket a járműveket. Háromféle útvonalon közlekednek, most ki is választottam egy másikat, mint amin első alkalommal utaztam. Mindig számítani kell egy kisebb-nagyobb sorra induláskor, de megéri kivárni, mert tényleg nagy élmény. Felszálláskor megy a roham a helyekért, én javaslom az oldalt lévő álló kapaszkodókat, mert itt útközben bizony engedélyezett csimpaszkodni a kocsik oldalán, amit ki akarna elszalasztani?

cablecar2.jpg

cablecar3.jpg

Lombard St.: Kiérdemelte a ,,The Crookedest Street in the World”, azaz a világ legkanyargósabb utcája címet. A tetejéről csodás a kilátás, de a Lombard Street furcsa megjelenése alulról a leglátványosabb. Itt állandóan tobzódnak a turisták, ami azért kicsit ront az élményen. Az utca egyirányú fentről, 8 éles kanyarral. Mi két alkalommal is legurultunk rajta autóval, annyira tetszett.

lombard3.jpg

lombard2.jpg

lombard1.jpg

Twin Peaks: Az ikercsúcsok San Francisco szívében találhatóak és körülbelül 280 méter magasak. Amennyiben szerencsések vagyunk, a város és az őt övező táj lenyűgöző látványában lehet részünk. Nos, mi nem voltunk azok… Valahogy ottlétünk alatt, akárhányszor kifejezett kilátópontra mentünk vagy akartunk menni, a híres friscói köd mindig bezavart. Kicsit bosszantó volt, mondhatom. A dombok legtetejéről szinte lefújt minket a szél, jéggé fagytunk, és egymást is alig láttuk, nemhogy a kilátást. Kicsit később, mikor már lefelé tartottunk, a köd kicsit megritkult, és elő-előbukkant a város néhány részlete. Így készült ez a kép a híres Twin Peaks-i hajtűkanyarral:

twinpeaks.jpeg

Alcatraz: Első alkalommal, mikor San Franciscóban jártam, egy hajókirándulás alkalmával már voltam a szigeten. Most nem jutott rá idő, de feltétlen meg szerettem volna említeni, mert nagyon érdekes. Alcatraz egy börtönsziget, baljós sziluettje ismerős lehet filmekből, sorozatokból is. 1934-63 között itt tartották fogva a legveszélyesebb bűnözőket, mint például Al Caponét vagy George Kellyt. Állítólag a fegyház működése alatt egy rabnak sem sikerült innen megszöknie. Nagyon izgalmas a jegyhez járó hanganyaggal bejárni a börtön épületét és magát a zord, sziklás erődszigetet, ahonnan egyébként a kilátás sem utolsó a városra és környező vidékre.

alcatraz.jpg

Golden Gate Bridge: Ha San Francisco, akkor Golden Gate Bridge. Egyértelműen a város legfőbb jelképe, a legfényképezettebb híd a világon. És valóban lenyűgöző az egész! Bence és én többször haladtunk át rajta autóval, amikor épp kirándulni indultunk valamerre, de a legfelejthetetlenebb élmény az volt, mikor áttekertünk rajta bringával. Ugyanis az egyik napot biciklis városnézésre szántuk, és a végcél a Golden Gate volt. Szinte végig a vízparton maradtunk kisebb kitérőkkel, meg-megálltunk gyönyörködni, fotózni. A nap első felében a szokásos napsütés kísért, aztán megérkeztek a felhők, és kezdett egyre hidegebb, szelesebb lenni az idő. Mire a híd közelébe értünk, már szinte semmi nem látszódott ki belőle. Nem mondom, hogy nem voltunk elkeseredve, bár igencsak lefoglalt, ahogy az elemekkel küzdöttünk. Minden lehetséges dolgot magunkra vettünk a jégverem ellen. Mégis pont a ködnek hála lett az élmény csak a miénk, ugyanis egy lélek nem volt a gyalogsávban. Igaz, kilátás az zéró, viszont ahogy a Golden Gate különböző részei belevesztek a fehér masszába, az hihetetlen különleges, sejtelmes látványt nyújtott. Sőt a kaland része is megvolt a dolognak, mert a végén már olyan késő volt, hogy bezártak minket hidra, úgy kellet csöngetni, hogy lejussunk.

goldengate2.jpg

goldengate4.jpg

goldengate1.jpg

Most pedig következzen még néhány helyszín, amit érdemes útba ejteni:

Chinatown: Tea, porcelán, selyem, de emellett minden, amit csak el lehet képzelni, mégis a negyed hangulata és az isteni kínai finomságok, amik garantáltan levesznek a lábadról.

Little Italy: A pezsgő olasz negyed, kiváló éttermekkel, kávéházakkal, klubbokkal.

Coit Tower: Az emblematikus toronyból lenyűgöző a kilátás.

Golden Gate Park: A város hatalmas parkja, tavakkal, jellegzetes óriási fákkal, arborétummal, japán teakerttel, sportpályákkal, játszóterekkel és több múzeummal. Ja és a parkot ne a Golden Gate híd lábánál keresd.

California Academy of Sciences: San Francisco természettudományi múzeuma, amiben zoológiai gyűjtemény, planetárium, akvárium és esőerdő is helyet kapott.

Angel Island: Remek kirándulóhely gazdag állat- és növényvilággal, az elhagyatott katonai tábor épületei pedig hátborzongató színezetet is kölcsönöznek neki.

Treasure Island: Nagyszerű a kilátás a Golden Gate hídra és szenzációs a naplemente.

 

Bakondi-Benedek Kinga

@kingambenedek

kinga.m.benedek@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

http://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr612828202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.