7 hónapja Laurával - avagy mit tanultam eddig az anyaságról

2017. április 04.

img_0718.JPG

Egyből az elején tisztáznám, hogy ez nem egy amolyan megváltom a világot cikk lesz, amiben leírom, hogy hogyan lehet tökéletesen gyereket nevelni és méginkább tökéletes anyaként parádézni. Már csak azért sem, mert nem hiszek abban, hogy van olyan, hogy tökéletes anya. Pontosabban inkább abban, hogy egy tökéletes anya szerep van, és azt kell mindenkinek magára erőltetnie. A mai cikkben inkább pont azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, ami nekem tanított valamit ebben az elmúlt első időszakban, és ami remélem mindenkinek kis kapaszkodót ad, amikor épp úgy érzi, hogy nem kap levegőt. Kezdjük is!

1. Az elején csak úszol az árral. Hiába olvasol el mindent előre, az egy nagy lottó, hogy a te babád pontosan milyen is lesz. Épp ezért az elején csak ismerkedtek. Te vele, Ő veled, Te magaddal, és úgy az egész kicsi családotok a megváltozott helyzettel. Nekünk hihetetlen szerencsénk volt Laurával, mert egy igazi kis angyal baba, akivel könnyű dolgunk volt, hiszen jól aludt, jól evett (az elején), de hát még így is megvoltak a magunk kis hülyeségei, amiket elkövettünk. Ezeken nem szabad befeszülni, jót kell rajta mosolyogni és tanulni belőle. 

2. A babának leginkább egy boldog anyukára van szüksége. Jó, meg nyilván ennivalóra és pelenkára is, de a legfontosabb, hogy az anyukája nyugalmat, boldogságot és szeretetet sugározzon neki. Pont mindegy, hogy mennyiért veszel neki játékot, vagy hogy mekkora rend van a lakásban, a gyerek attól lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha te az vagy.

A pillanatra, amikor erre rájöttem, szerintem életem végéig tisztán fogok emlékezni. Ahogy azt sokan már tudjátok, Laurával sajnos bekerültünk a kórházba 6 hetes korában, nem tudták pontosan mi baja van, csak annyit, hogy lázas, ami ilyen piciknél ritka. Így azonnal ki akarták zárni az agyhártyagyulladás lehetőségét és emiatt meglumbálták. A mi iszonyatosan pici és törékeny kisbabánkat.. Szörnyű érzés volt, teljes sokkban voltunk. Amikor visszahozták, keservesen sírt a kis ágyában, mi pedig hallgattuk, ahogy az orvosok beszámolnak a történtekről. Ahogy kérdeztem valamit az orvostól, Laura a szemeivel kiszúrt magának és a sírása mintha átváltott volna egy "Anya gyere ide hozzám" kérlelésre. Gondolkodás nélkül odaléptem hozzá. Ahogy összeért az arcunk, azonnal abbahagyta a sírást és csak mélyeket szuszogott. Abban a pillanatban éreztem, hogy erősnek kell lennem, és bármennyire is nehéz, nem lehetek szomorú vagy negatív, mert minden rezzenésem pontosan érzi ő is, és neki arra van szüksége, hogy tudja, jó kezekben van.

3. A szomszéd kertje mindig zöldebb. Mondjuk én ezt pont a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mivel kifejezetten figyeltem arra, hogy ne arról szóljon az életem, hogy 0-24 panaszkodok az anyaság nehézségeiről, ezért elég sokan egyértleműnek vették, hogy nekem nyilván minden könnyű. Mintha nem kellene ugyanazokkal a nehézségekkel szembenéznem, mint minden friss szülőnek... Erre még egy lapáttal rátesz, amikor azt kezdik az emberek bizonygatni, hogy oké-oké most ezzel persze, hogy boldogulsz, de majd úgyis nehezebb lesz. 

4. Az anyaság tényleg nehéz. De nem szabad nehézségnek megélni! Igen, fáradt vagy. Igen, nonstop mással foglalkozol és igen magadra szinte semmi időd. Igen, óriási felelősség van rajtad. De tudatosítsd magadban, hogy ezt Te akartad, és hidd el tényleg minden pillanat nagyon gyorsan elszáll, úgyhogy használd ki őket!

5. De egyre könnyebb lesz. Sokaktól hallom, hogy egyre csak nehezebb lesz, ami bizonyos értelemben így is van, viszont szerintem inkább egyre izgalmasabb, és emiatt számomra könnyebbnek is érződik. Az első pár hét totál köd után szépen lassan összecsiszolódtok és elkezd egyfajta ritmus kialakulni a napotokban, így őszintén nem gondolom, hogy pl attól, hogy elkezd mászni nehezedne a dolog.. Igen, amikor ébren van, folyamatosan vele kell foglalkozni, de hát nem pont ezért vállaltál gyereket? 

6. Nem tudsz úgy elindulni sehova, hogy ne izzadnál le négyszer. Hiába próbálom minimalizálni a dolgokat, amiket magunkkal viszünk minden alkalommal, ha kilépünk a lakásból. Hiába tartok mindent egy táskában, amit szinte csak fel kell kapni. Hiába van kint minusz 10 fok, vagy hiába kell mostmár csak kevesebb rétegbe felöltöztetni a gyereket. Valami mindig van, ami miatt, mire a kilépek az utcára, ömlik rólam a víz. 

7. A napirend a legjobb barátod. Jó persze szeretnénk, hogy a gyerek elfogadó legyen és lehessen vele is programokat csinálni, de ezeknek megvan az ideje. Pici babáknál hihetetlenül fontos, hogy törekedj a napirend betartására, és ne akkor akarj vele jobbra-balra mászkálni, amikor neki alvásideje lenne. Neked is sokkal jobb érzés lesz egy nyugodt, boldog babával nekivágni a tennivalóknak, mint egy túlfeszült, éhes és álmos picivel.

8. Ne ítélkezz más Anyukák felett! Itthon amúgyis szokás mindig mindenkit kritizálni, de ahogy észrevettem ez hatványozottan érvényes az anyák közösségére. Nem ismered az életét, nem ismered a lehetőségeit, nem ismered a gyerekét, és végképp nem ismered, hogy milyen az illető a nap 24 órájában. Mindannyian a legjobbra törekszünk, és csak reménykedhetünk, hogy úgy is sikerül.

9. Ne méregesd más babákhoz a sajátodat! Még akkor se, ha valaki más megteszi helyetted. Engem például viszonylag könnyen rá tudtak stresszeltetni más szülők arra, hogy a gyerekkell valami nincs rendben, ha olyan mondatok bukkanak elő, mint "Ooo az enyém ekkor már rég mászott mindenhova, hogy lehet, hogy ő még nem?!? Úgy tudom már kellene..." Ilyenkor nyilván lefagyunk, védőnőt, orvost és a fél világot körbetelefonáljuk, csak hogy megtudjuk, hogy egyébként még bőven ráér. Szóval a következő reakciót igyekszem begyakorolni: "Egyrészt nem tudod jól, másrészt mit tudom én miért nem mászik. Majd fog, ha akar! Még van ideje elkezdeni."

10. Az alvásidő rengeteg dologra elég. Főleg, ha nem Instagram pörgetéssel tölti az ember.. :D Pár napon át Laura 1-1 órákat aludt napközben, ezért felturbóztam magam, hogy azok alatt az egy órák alatt sikerüljön elintéznem mindent, amit szerettem volna. És képzeljétek, ment is! Aztán, ahogy az egy órából egyik napról a másikra másfél majd kettő lett megint, hirtelen úgy éreztem, hogy rengeteg idő van a kezeim között és újra semmit nem tudtam elintézni. 

11. Játék és fejlesztés: Nyilván van egy pont, amikor az ember úgy érzi, hogy nem tudja 54. alkalommal is ugyanazt a játékot játszani a babával, viszont ötlete sincs, hogy akkor mit lehetne. Nemrég rátaláltam a Kinedu nevű programra, ami videóval mutat be játékos fejlesztő ötleteket a baba korának és képességeinek megfelelően. Én mondjuk tökre élvezem, meg Laura is nagyon büszke mindig magára, amikor sikerül valamit megcsinálnia, úgyhogy jó szívvel ajánlom. De kiemelném, hogy szerintem nagyon fontos az is, hogy a baba önmagában is játszon, kísérletezzen, próbálgassa a határait. 

+ 1 Semmi sem állandó. Napokig minden menetrendszerint megy, aztán huss minden borul - ki tudja miért?!? Nem kell falnak menni, és nem kell teljesen kétségbeesni, hogy akkor mostantól sose alszol éjszaka vagy ha épp nem hajlandó enni a gyerek, akkor azonnal éhen fog halni. Próbálj meg lazítani, úszni az árral pár napig, aztán szépen lassan visszavezetni a rutinhoz. Ahogy a jó se tart örökké, úgy a nehézség se!

img_0719.JPG

img_7303.JPG

Magamról pedig, amit a leginkább megtanultam az elmúlt időszakban, az az, hogy a gyerekért könnyedén túllépünk a határainkon. Jó ez most olyan nagyon mélynek hangzik, de én picit hétköznapibb határokra gondoltam. Például, hogy bár szörnyű a hangom és soha életemben nem énekeltem önszántamból emberek előtt, neki énekelek minden este, mert szereti. 

ke_pernyo_foto_2017-04-02_18_29_05.png

Köszönöm a csodás képeket Edinának, örök emlék számunkra! www.gilinggalangphotography.com/

 

A bejegyzés trackback címe:

http://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr7912361327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.