Ahol a lakberendezés, a gasztronómia és a kikapcsolódás találkozik!

2017. február 21.

img_5637.jpg

A hely, ahol elbújhatsz a szerelmeddel a világ elől, ahol gasztronómiai csodákban lehet részed, ahol szobánként más és más stílusú enteriőrökkel találkozhatsz. Ez a Káli Art Inn!

Másfél év után végre eljutottunk odáig, hogy volt egy hétvégénk arra, hogy kettesben elmehessünk valahova. Ádám szakmája a mérkőzések miatt nem éppen a szabad hétvégékről szól, a nyári szünetében pedig sajnos nem jött össze egy hétvégi kiruccanás, úgyhogy maradt a téli szünet. Így a nagy költözés közepette úgy döntöttem, hogy az ő tudta nélkül, meglepem egy randi hétvégével. Rajta kívül szinte mindenkit beavattam, főleg a nagyszülőket, hiszen ők maradtak otthon Zoéval.

Mivel Ádám szeret inkább elrejtőzni szabadidejében az emberek elől, tudtam hogy nagy hotelek szóba sem jöhetnek. Először egy erdei faházra gondoltam, ami egy igazi mesebeli környezetben pihen messze a világ zajától. De amik elnyerték a tetszésem, mind foglaltak voltak. Így kicsit engedtem az elbújunk ketten mindenki előlből és olyan hely után néztem, ami kevesebb ember befogadására képes. Mivel szinte azonnal rátaláltam a Káli Art Inn-ra, éreztem, hogy megtaláltam hétvégénk helyszínét.

Sikeres foglalás után, már csak a szervezést kellett úgy intéznem, hogy Ádám ne jöjjön rá semmire. Pénteken, miután elment edzésre, gyorsan bepakoltam az itthon maradt autónkba minden szükséges dolgot. Mikor hazaért, mondtam neki, hogy elugrunk valahova, de csak mi ketten, Zoé marad a nagyiékkal. Egyből elkezdett kérdezgetni.. Azt hitte vacsorázni fogunk, csak azt nem értette, miért utazunk ehhez ilyen messze. Szépen haladtunk a Balaton mellett, már Balatonfürednél jártunk, amikor megszólalt. " Már tudom hova megyünk!" Abban a pillanatban levert a víz, mert az hittem rájött, hogy ma nem alszunk otthon, pedig elvileg nem tudta, hogy a csomagtartóban vannak a ruháink. Majd ismét megszólalt. " Kalandparkba megyünk! " Előszőr azt hittem, csak viccből mondja, de kiderült, hogy nem! Persze, -15 fokos szélviharban fogok fára mászni... Ezután kértem, hogy inkább csendben haladjunk a kijelölt útvonalon.

nevtelen-1_3.jpg

Aztán végre megérkeztünk Köveskálra, izgatottan vártam a reakcióját! Ki volt írva nagy betűkkel Káli Art Inn, gondoltam, ebből már biztosan rájött, hogy itt fogjuk tölteni a hétvégénkent! Hát nem fogjátok elhinni, de az én drága szerelmem azt hitte, hogy rajztanfolyamra hoztam... Azt nem tudjátok, de nagyon jó kézügyessége van, eszméletlenül fest és rajzol. Na de akkor is... hogy juthatott az eszébe, hogy azért utazunk másfél órát, hogy rajzoljon, én meg közben ülök és nézem!?!? Miután felvilágosítottam, hogy nem kalandparkban mászunk fára és nem is kell csoportos rajzórán részt vennie, megnyugodott és nagyon örült a meglepetésemnek.

Megkaptuk a szobánk kulcsát, de mielőtt felmentünk volna körbe vezettek bennünket. Télen nyilván minden szürkébb és unalmasabb, de ez a hely egy igazi kis mesevilág volt még így is! A téli álmát alvó fűszerkert, a hangulatos kis zöld ösvények, a pajtából kialakított szerelmi fészkek mind hozzátettek ehhez az érzéshez. A különálló masszázs és szauna helyiségről nem is beszélve, aminek az egyik oldalán a hatalmas földtől-plafonig érő ablakain csodálhattuk a tájat.

A terepszemle után végre beléptünk az egyik épület ajtaján, ahol csak két lakosztály volt, plusz még egy készülőben lévő szoba, ahova Ildikó - aki a férjével álmodta meg ezt a fantasztikus helyett - külön bevitt, hogy szakmai szemmel is megnézhessem. A mi "szobánk", ami röpke 90 nm volt, az egész tetőteret elfoglalta. Mivel eddig mindig tetőtérben laktunk, nem volt kérdés, hogy ezt választom, nem mellesleg imádjuk a hangulatát. Kinyílt az ajtó és egy fával borított padlás lépcső fogadott bennünket, ami visszakanyarodva felvezetett az emeletre.

fullsizerender-2_3.jpg

3_3.jpg

img_5629.JPGAhol azonnal megpillantottuk a hatalmas ablakokat, amin a lemenő nap sugarai kúsztak épp be, a gyönyörű tartógerendákat, amik a helyiség igazi hangulatát adták, az itt-ott lerakott perzsaszőnyegeket hatalmas párnákkal. A falakat régi festmények díszítették, franciaágyunkon vastag kötött takarók voltak, olyan vastagok, hogy megemelni alig bírtam őket. Azonnal tudtuk, hogy itt tényleg ki fogjuk pihenni magunkat. Már csak egy értékelendő rész volt hátra, az étterem. A szakmámból adódóan természetesen nagyon érdekel minden egyes részlet belsőépítészeti és design szempontból, de az étel kínálatot is kritikus szemmel figyeltem, hisz sok éven át dolgoztam olyan helyen, ahol kimagasló volt a gasztronómia és borászat.

Várnunk sem kellett sokat, 6 órától lehetett menni vacsorázni. Az étterem egy teljesen különálló épületben volt, amit szinte mindenhol elleptek a szőnyegek, annyi inger ért, hogy azt sem tudtam hova nézzek először. Pár másodperccel később már csak a melegséget éreztem, a lámpák nyugtató fénye átjárta a helyet, a háttérben pedig kellemes francia zene szólt. Sokan szeretik, ha svédasztal van és maguk tudnak válogatni, de ezen a helyen nekem nagy csalódás lett volna. Én inkább ínyenc vagyok, nagyon kevés étel van, amit nem szeretek, ezért bármivel meg lehet lepni. Ez itt sem volt másképp, a vacsora előtt pár perccel tudtam meg, hogy mi lesz a 4 fogás, amik szerencsére mind fenségesek voltak. A 2 nap 8 fogása közül az első helyen egy desszert, a túrótorta végzett. Lágy, légies, ízben mégis igazán házias. Azt kell, hogy mondjam, nem csak itteni fogások közül, hanem az eddig elfogyasztott túrótorták közül is, ő nyerte el a dobogó legfelső fokát.

5_2.jpg

Ilyen vacsora után már csak egy jó nagy alvás várt ránk, amit őszintén vártam is, meg nem is. Ez volt az első éjszakám külön a kislányunktól, már nagyon vágytam arra, hogy egy nagyot aludhassak, hogy reggel ne kelljen felkelni, csak úgy céltalanul feküdhessek az ágyban. Az utóbbi meg örtént, de a végig alvás nem jött össze, nem tudom, hogy a többi anyuka, hogy van ezzel, de én vagy háromszor felkeltem. Körbe néztem, mellettem Ádám teljes önkívületi állapotban aludt. Azon gondolkodtam, "vajon Zoé most mit csinál"? De, szerencsére sikerült hamar megfejtenem ezt a rendkívül komplikált kérdést, "velem ellentétben alszik, hiszen hajnali 2 óra van, csak nem ugrál a szekrény tetején..."

Másnap reggel, mondhatom azt, hogy kipihenten ébredtünk, leginkább Ádám. Néztük az ágyból a Tv-t, lustálkodtunk, csak a reggeli miatt kellett sietnünk, hogy le ne késsük. Miután sikerült kimásznunk az ágyból és rendbe tenni magunkat, átcsoszogtunk ismét az étterembe. Nem tudtam elképzelni, hogy képes leszek enni, az előző esti vacsora mennyisége után. De, amikor beléptem az ajtón megcsapott a frissen sült házisütemények és a kávé illata. Ezek után úgy rohantam az asztalunkhoz, mint egy veszett vad és türelmetlenül vártam, hogy valaki megérkezzen. Így teljesüljön minden kívánságom! Ahogy ez a gondolat felmerült, már ott állt mellettem mosolygós, kedves felszolgálólány, aki pillanatok alatt elhalmozott bennünket mindenféle finomsággal.

img_5635.jpg

Összesen két éjszakát töltöttünk itt, úgy érzem ennél jobb helyet nem találhattunk volna a kikapcsolódásra. Vasárnap kipihenten mentünk haza a kislányunkhoz, újult erővel vethettük bele magunkat a hétköznapi feladatokba.

Elérhetőségük:

www.kaliartinn.hu

Domi

@simon_dominica

A bejegyzés trackback címe:

http://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr3012150827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.