INSPIRÁLÓ NŐK - Sümeghy Claudia

2016. december 06.

claudi_4.png

Sümeghy Claudia nemzetközi kapcsolatok szakos közgazdászként végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd a Modart Művészeti és Divatiskola Divatmenedzser szakát is elvégezte. 21 éves kora óta rendelkezik saját vállalkozással, melyen keresztül egy nagy múltú német tanácsadó cég munkatársaként kezdte szakmai életútját pénzügyi területen. 2011 óta családi vállalkozásuknál, a Luan by Lucia Divatháznál különböző projektekért felel: a márka brandmanagere és a Lucia Divatakadémia stratégiai vezetője. Filmrendező férje mellett az utóbbi években produceri feladatokat is ellát reklám- és játékfilmek gyártása során: Levél Istenhez című kisjátékfilmjük számos külföldi filmfesztivál díját szerezte meg a legjobb film kategóriában.

Hogyan mutatnád be magad valakinek, aki nem ismer?

Én egy olyan fiatal nőnek tartom magam, aki munka szempontjából abban leli az örömét, hogy új ötleteket talál ki és minden követ megmozgat, hogy azok megvalósíthatóak legyenek. Szeretem a semmiből felépíteni őket, és később olyan személyre átruházni, aki, mint vezető, a maximumot tudja kihozni belőlük. Vállalkozó, feleség, anya, és remélem szórakoztató, megbízható társ vagyok a barátaim számára.

Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást számodra?

Mindig a legutolsó kihívásom volt a legnagyobb kihívás, ugyanis folyamatos komfortzónabővítésre törekszem. Hogy az utóbbi egy évből szemezgessek: a terhesosztályon fekve előkészíteni a következő filmünk pályázati anyagát, egy 1 hónapos gyermek mellett esküvőt szervezni, vagy két etetés közt a filmünk finanszírozásáról tárgyalni egy nagyvállalat vezérigazgatójával.

Általánosságban a munkám során mindig az emberi kapcsolatokat tekintettem a legnagyobb kihívásnak. Nagyon fontos számomra a munkatársaimmal való ösztönző, együttműködő kapcsolat kialakítása és ennek ápolása hosszútávon. Valamint próbálok magamból a legtöbbet adni, és úgy érzem ennek a kulcsa az őszinteség. A vezetői kompetenciák közül a hitelességet tartom a legfontosabbnak, hiszen a munkahelyi kapcsolatok terén törekednünk kell a szakmai megbízhatóságra is amellett, hogy az élet más területén is példaképek próbálunk lenni a környezetünk számára.

Milyen út vezetett idáig, hogyan alakult karriered?

Másodéves közgazdaságtan hallgató voltam a (mai nevén) Budapesti Corvinus Egyetemen, amikor annak érdekében, hogy szakmai gyakorlatra tegyek szert, elkezdtem pénzügyi tanácsadással foglalkozni egy német cégnél. Pár éven belül rengeteget változott a személyiségem, és a pozíció, amit betölthettem, egzisztenciálisan is biztonságot adott. Illetve nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a családi vállalkozáson kívül dolgozhatok. Soha nem szerettem volna a szüleim mellékvizein evezve elindítani a karrieremet, mert szerintem, amit egy szülő visszacsatol, az soha nem a valóság, hanem annak mindig egy elfogult változata. Legyen az egy túl kritikus, vagy túl pozitív vélemény, de semmiképp sem az, amit a munkaerőpiacon, az ’idegenektől’ kaphat az ember a valós teljesítménye alapján. A területi igazgatói pozíciót egy multinacionális cégnél töltöttem be. 23 évesen több, mint kétszáz, - túlnyomó részt férfi - , munkatárs tartozott hozzám, így mindig számíthattam megfelelő kritikára és visszajelzésre a munkavégzésem minőségével kapcsolatban.

5-6 év után viszont nehézzé vált számomra az a teljesítménykényszer, ami egy részvénytársaságnál terheli az embert, valamint, hogy az önálló ötleteimet és gondolataimat kevésbé tudtam kibontakoztatni. Amikor ezen a téren eleget bizonyítottam magamnak, és már az egyetemet is befejeztem, elkezdtem érezni, hogy a „férfiasabb” energiákat mozgató pénzügyi terület mellé kell valami „nőiesebb”, hogy egyensúlyban legyek.  

Ekkor fordultam a családi vállalkozás felé, ami akkor már 24 éve működött. Felismertem a szüleim által létrehozott divatvállalkozásban rejlő értékeket, lehetőségeket és azt javasoltam, hogy bontsuk üzletágakra azt a temérdek tevékenységet, amit addig végeztünk. Legyen mindegyiknek neve, külön vezetője és akcióterve, tehát igazából egy stratégiai korszakváltásba kezdtünk bele. így lettem a Luan by Lucia divatház brand managere. A férjemmel, Tamással közösen pedig filmes cégünk van. Ő rendező, én a produceri feladatokat látom el.

topola_nszky-ta_ma_s-su_me_ghy-claudia-2-hpgy_bw.jpg

Fénykép: Horváth Péter Gyula

Mi az, amit legjobban szeretsz a vállalkozói létben?

A szabadságot. A döntések, lehetőségek szabadságát. Azt hinnénk, hogy akinek adott, hogy Ő maga dönthesse el mikor és mennyit dolgozik, az kevesebbet fog, de ez nem így van. Én válogathatom meg, hogy melyik területnek mennyi időt szánok, de összességében így, baba mellett is 20-25 órát töltök munkával egy héten. Valamint a vállalkozói lét nagy előnyének tartom, hogy jövedelemszerzés szempontjából nincsen felső korlát és tudom azt, hogy ha ma kitalálok egy ötletet és elég kitartó vagyok, akkor lehet, hogy a hét végére már valóságot teremthetünk belőle a csapatunkkal.

Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a vállalkozói életformában?

Nehéz kérdés, talán azt, hogy itthon a vállalkozói környezet kevéssé támogató. Tele van kihívásokkal a fiatalon vállalkozásba kezdők számára. Bankokon keresztül például olyan vállalkozások jutnak jó konstrukcióban komolyabb tőkéhez, akiknek jók és nagyok a számaik, míg, aki pici, és a nullából épít, csak kockázati tőkére hagyatkozhat a bizalom hiányában. Tehát ha őszinte akarok lenni, akkor ezt a fajta gazdasági környezetet szeretem legkevésbé, viszont teher alatt nő a pálma. Úgy vélem, aki megtanul itthon vállalkozni az már bárhol máshol a világon képes lesz rá. Személyes oldalról nem élek meg semmit negatívumként, úgy érzem, ilyen genetikával születtem, hogy vállalkozó legyek.

Milyen áldozatokat kellett hoznod a siker érdekében?

Semmit nem érzek úgy, hogy igazán feláldoztam volna a karrierem érdekében. Persze ha az átlag egyetemistákat nézem, kimaradtam utazásokból, kolibulikból, de nem éltem meg ezeket igazi áldozatokként.

Mit emelnél ki, mire vagy idáig a legbüszkébb a karriered szempontjából?

Arra, hogy az az út, amit választottam, azt eredményezte, hogy ma 30 évesen úgy tudok tükörbe nézni, hogy már elhiszem azt, hogy ahogy a szüleim szubjektív szemmel megítélnek, úgy lát a munkaerőpiac. Valamint, hogy a nehéz időszakok ellenére soha nem adtam fel. Köszönhető ez a családom és Tamás (a férjem) érzelmi támogatásának is.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kaptál?

Édesanyám tanácsát tekintem annak, mely szerint női vállalkozóként nagyon fontos az egyensúly fenntartása, 1/3-1/3-1/3 arányban a család, a karrier és az önmagadra szánt idő közt. Ezt továbbgondolva, én az öt ujjas szabályt alkalmazom az életemben, ahol igazából külön tényezőként jelenik meg a baráti kapcsolatok és a szerelem.

Van-e bármi, amit visszanézve máshogy csinálnál?

Igen, biztos, hogy elmennék fél évet külföldre a tanulmányaim során. Azonban amikor erre lehetőségem lett volna, már túl jól alakultak az itthoni dolgaim, és úgy ítéltem meg, hogy ezt kár lenne eldobni valami olyanért, amiről korántsem biztos, hogy többet ad. Ezen kívül nem tudok példát mondani, minden rossz döntést és annak következményeit úgy éltem meg, hogy kellett ahhoz, hogy most itt tarthassak.

Szerinted különbözik-e egy férfi vezető megítélése egy női vezetőjétől?

Nagyon bízom abban, hogy nem. Bizonyos kultúrákban egyértelműen észrevehető, Magyarországon a számok és a statisztikák magukért beszélnek, de én a saját életemben soha nem tapasztaltam. Vagy nem vettem róla tudomást, vagy a vezetői stratégiám miatt, ami az volt, hogy a férfi munkatársak tiszteletét nőként vívjam ki. Semmi értelmét nem láttam férfinek látsztva versenyezni velük, inkább próbáltam ’múzsa’ lenni a szemükben és ennek köszönhetően évekig magam mellett tudhattam őket, mint munkatársakat.

Szerintem fontos, hogy a szakmai hitelesség mellett érzelmileg is segítséget tudjon nyújtani az ember bizonyos élethelyzetekben.  A Luan by Lucia-nál törekszünk vagány, teljesítményorientált, megbízható embereket foglalkoztatni, akik vállalják az érzéseiket. Mivel ez egy lényegében női környezet, nem szeretnék helyt adni az önérzetességnek, hiszen az gyakran nehezen kezelhető tulajdonság és a teljesítményre is negatív hatással lehet.

Hogy telik egy átlagos napod?

Általában fél nyolc és nyolc között ébredünk a Kislányunkkal, Elinnel, úgy érzem az alvás a motorom, így attól nem szeretek időt megvonni. Az utazást ugye megspórolom, mert házon belül van az összes iroda. A fix közös programunk a családi reggeli. Ezek után szinte minden napunk teljesen más, attól függően, hogy a most 9 hónapos mikor alszik vissza. Ezalatt dolgozom. Délutánonként sétálunk és 2-3 óra munka mindig beépül ebbe a napszakba is. Ilyenkor a Szüleink segítenek. Hétvégén háziasszony üzemmód, vasárnap pedig Tamás szüleivel ebédelünk, de nagyon ritka, hogy egy hétvége teljesen munka nélkül teljen. Próbálom mindennek a megfelelő mértékű időt és energiát szentelni.

img_9005-.jpg

Fénykép: Király Gabi

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát és a családot?

Ezt a kérdést rengeteg nő, anyuka teszi fel és már régóta vágyódom rá, hogy leírhassam: beláttam, hogy az anyaság igenis tud teljes állás lenni, ha az embernek nincs megfelelő és elég segítsége. Ott kezdődik, hogy mi egy házban élünk a szüleimmel, és az összes irodánk is ugyanebben a házban van. Szerencsére mindenben számíthatunk a szüleinkre, a barátainkra, a munkatársainkra. Elint visszük mindehova, ahova lehet, a könyvelőtől, a forgatásokon át, a divatbemutatókig. Szerencsére nagyon szereti a nyüzsgést. Úgyhogy a mi érdemünk talán annyi, hogy rugalmasan kezeljük a gyereknevelést és kérünk segítséget, mert hiszünk abban, hogy boldog szülőknek boldog lesz a gyermeke.

Ha választhatnál az életedből egy pillanatot, amit újra átélhetnél, melyik lenne az?

Talán az összes közül a lánykérést, a szülést, és az IGEN-jeinket emelném ki.

Ha lehetne három kívánságod mik lennének azok?

Nagyon utópisztikusan és szépségkirálynősen fog hangzani, de az első és legfontosabb az lenne, hogy minden ember tartson ott az érzelmi fejlődésében, hogy ne kelljen az egoja által vezérelt gyarlóságokat meglépnie. Legyen elég önbizalmunk, legyünk elégedett magunkkal és az életünkkel.

A második az lenne, hogy ugyanaddig élhessünk a szeretteinkkel, mert ezt a fajta veszteséget rendkívül nehéz feldolgozni, már sajnos megtapasztaltam.

A harmadik kívánságom pedig egy átaludt éjszaka lenne, de remélhetőleg hamarosan ez is eljön.

Remélem Claudia személyisége és története mindenkire olyan inspirálóan és motiválóan hat, mint rám, és bebizonyítja számotokra, hogy a kemény munka igenis kifizetődik! Hiszen megéri küzdeni az álmainkért!

 

Viki

@viktoriabolla

 

Portré fotó credit: Jan Lessner

A bejegyzés trackback címe:

http://11ground.blog.hu/api/trackback/id/tr9812014556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.